Hét év, egy útvonal a volán mögül – Szoták Péter és Jávorszky Sándor kollégánkkal beszélgettünk
Egy nemzetközi járat története sok ezer kilométerrel, rengeteg utassal két buszvezető kollégával, akiknek ez az útvonal már az életük része lett
Hét éve indult el a Budapest–Padova járat a BUSZ.HU életében, amely mögött 1 millió 70 ezer megtett kilométer, és több tízezer utas, számtalan történet és komoly sofőri tapasztalat áll.
Budapestről indulva Szlovénián és Trieszten át vezet az út Velence térségébe, majd Padovába. Aki már utazott ezen a vonalon, tudja: ez nem egyszerűen egy hosszú buszos út.
A Padova–Budapest útvonal sajátossága, hogy nemcsak autópálya és nagy városok — hanem látvány is. Vannak szakaszai, amelyek különleges élménnyé teszik az utazást. Triesztnél például a tenger látványa sok utasnak és a buszvezetőnek is emlékezetes pillanat – „az utasok felállva tapadnak az ablakokhoz” mesélik a kollégák.
„Itt leérkezünk Triesztbe, és ahogy a hegyről jövünk lefelé, feltárul az egész város a tengerrel. Akárhányszor megérkezünk erre a pontra, ez mindig különleges élmény.” – említi Jávorszky Sándor, autóbuszvezető
Akiknek Padova már több mint egy útvonal
A 7éves járatunk történetéhez szorosan kapcsolódik két kollégánk, Jávorszky Sándor és Szoták Péter, akik hosszú évek óta, a kezdetektől viszik ezt az útvonalat. Mindketten külön-külön is sok ezer kilométert tettek már meg ezen a járaton, és pontosan tudják, mit jelent egy ilyen nemzetközi vonalon nap mint nap helytállni.
Sándor számára ez az útvonal a hosszú távú vezetés, a kiszámíthatóság, tervezhetőség és a szabadság különleges egyensúlyát jelenti. Sok európai utat megjárt már, de a padovai járatban azt szereti, hogy nem egyszerű autópályás közlekedésről van szó. Ahogy ő fogalmaz: ezen az útvonalon mindig van mit látni. „Én nem szállnék le erről a járatról. Itt minden nap megláthatom a tengert, és ez nekem nagyon sokat ad.” — Jávorszky Sándor, autóbuszvezető.
Péter számára a Padova-járat egyik legnagyobb értéke a kiszámíthatóság. A rendszeres útvonal, a megszokott ritmus és az ismert szakaszok biztonságot adnak a munkában. Ugyanakkor minden út más: más az időjárás, más a forgalom, mások az utasok, és mindig vannak helyzetek, amelyek odafigyelést, türelmet és szakmai rutint igényelnek.
„Mindig jó érzések jutnak eszembe az útról. Tudjuk, mit kell csinálni, ismerjük az útvonalat, minden kanyart, minden szakaszt. Ez biztonságot ad.” — említi Péter. És hasonlóan látja Sándor is: „Persze sok a stresszhelyzet az úton, minden másodperces figyelmet igényel. De ura vagyunk a helyzetnek, és szeretjük csinálni — és csináljuk.”
„Mindenkinek el kell jutnia a céljához”
A nemzetközi autóbuszos közlekedésben az autóbuszvezető munkája jóval több annál, mint hogy elvezeti a járművet egyik városból a másikba. A Budapest–Padova út több országon át vezet, hosszú órákon keresztül igényel koncentrációt, alkalmazkodást és jó helyzetkezelést.
A biztonság nem elméleti kérdés. A mindennapok része: indulás előtt, útközben, a határokon, az autópályán, a forgalomban, havazásban, esőben, nyári torlódásban, késő esti érkezésnél és másnapi indulásnál is. „Az a legfontosabb, hogy mindenki eljusson a céljához, mindig ugyanúgy kell figyelni és türelmesnek lenni.”- mondja Péter.
Ez a hozzáállás mutatja meg igazán, mit jelent a BUSZ.HU számára a személyszállítás: nem pusztán utaztatást, hanem felelősséget azokért, akik ránk bízzák magukat.
Útvonal, amelyhez történetek kapcsolódnak
A Budapest–Padova járat hét éve alatt sok minden történt az úton. Voltak nyári torlódások, téli hóhelyzetek, terelések, útépítések, hosszabb várakozások és váratlan forgalmi helyzetek. Ezek a mindennapi közlekedési kihívások azonban egy tapasztalt nemzetközi sofőr életében a szakma részei.
És vannak azok a pillanatok is, amelyek miatt ez az útvonal nagyon szerethetővé válik.
A Trieszt felé vezető szakasz, ahol megnyílik a tenger látványa. Velence környéke, ahol az utas és a sofőr is érzi, hogy más közegbe érkezett – pl. a DHL hajókra pakolja be a csomagokat, említik mosollyal.
Egy-egy visszatérő utas, akit már ismerősként köszöntenek. Egy köszönöm a leszállásnál. Egy gördülékeny út végén érkező taps. Egy rövid pihenő, egy olasz kávé, egy megszokott rutin, amely évek alatt a járat részévé válik.
„Vannak akikkel már ismerjük egymást, dolgozni járnak ki, van vagy egyetemre Padovába. Próbálunk mindig segítőkészek lenni – egy hosszú út végén már egy köszönöm is sokat jelent. Olykor előfordul, hogy egy gördülékeny út után tapssal lepnek meg minket. Ez mindig jó érzés.”– mondja Péter
Sándor például emlékszik egy utasra, aki életében először indult Olaszországba, és úgy indult útnak, hogy kint szeretne élni. „Volt egy hölgy, aki életében először jött ki Olaszországba. Munkát keresett, mi pedig próbáltunk segíteni neki információkkal és helyismerettel.”
Egy másik emléke már a nemzetközi közlekedés kiszámíthatatlan oldalát mutatja. Egy szlovéniai árvíz idején Ljubljana és Maribor között nem lehetett a megszokott útvonalon haladni. Egy utas jelezte, hogy Zágráb felé kellene kerülniük; ez elsőre hihetetlennek tűnt, de több sikertelen hídátkelési kísérlet után végül valóban ez lett a megoldás. „Egész éjszaka próbáltunk átjutni, több hídon is megkíséreltük, végül mégis Zágráb felé kellett kerülnünk. Másnap elnézést kértem az utastól, mert neki volt igaza.” – emlékszik vissza Sándor
Ezek a pillanatok, történetek mutatják, hogy egy járat néha lehet több, mint közlekedés és járat: találkozások, élmények és akár egy első lépés is valami új felé.
A háttér, amelyre az utas nem mindig gondol
Egy hosszú nemzetközi járaton az utas elsősorban azt érzékeli, hogy a busz elindul, halad, megáll, majd megérkezik. A háttérben azonban sokkal több történik.
A járműnek felkészített állapotban kell indulnia. A sofőröknek ismerniük kell az útvonalat, a forgalmi sajátosságokat, a pihenőket, a nehezebb szakaszokat és azokat a helyzeteket is, amelyekre csak tapasztalattal lehet jól reagálni. A busznak tisztán, rendezetten kell indulnia másnap is, ezért mi felelünk és számunkra is nagyon fontos, mert így érezzünk jól magunkat.
„Másnap is úgy kell elindulnunk, hogy az utas ugyanúgy tiszta buszba üljön be. Ne érezze, hogy ez a jármű előző nap már megtett egy hosszú utat.” – mondja Péter
Ez az a munka, amely sokszor láthatatlan, mégis alapja annak, hogy az utazás biztonságos, kényelmes és kiszámítható legyen.
Sándor szerint a műszaki háttér és a járművek minősége a sofőrök munkájában is fontos, biztonságot ad. „Jó minőségű buszokkal dolgozunk. Ezért hálásak vagyunk, mert így nyugodtabban tudunk indulni, és jobban tudunk figyelni az útra és az utasokra.”
Hét év után is ugyanazzal a felelősséggel
A Budapest–Padova járat hét éve azt mutatja, hogy egy jól működő nemzetközi autóbuszos kapcsolat nem csak menetrend kérdése. Hét év közös munka – emberek, rutinok, tapasztalatok és felelős döntések tartják életben.
Köszönjük utasainknak és partnereinknek a bizalmat, kollégáinknak pedig azt a kitartó, figyelmes és felelős munkát, amellyel hétről hétre biztonsággal viszik ezt a járatot.
Számunkra a Budapest–Padova útvonal nemcsak egy vonal a térképen. Hét év közös munka, sok utas, sok történet – és minden indulásnál ugyanaz a cél: biztonságban, pontosan, emberi figyelemmel megérkezni.
